– Utolérhető-e molekuláris szinten a szerelem? – Konkrétan nem, mivel a szerelmes ember hormonháztartása sem működik másképpen, mint a "normálisé". A szerelem valójában olyan pozitív stresszállapot, amely a stressz összes fiziológiai kísérőjelenségével együtt jár. Ezt az állapotot nem is tudnánk folyamatosan elviselni. – Mi alapján leszünk valakibe szerelmesek, és lehet-e ezt az érzést befolyásolni? – A szerelem, a híres "ezüst pillantás", egyféle látásmód. Ebben az állapotban nemcsak azt látjuk meg a másikban, amit a vizuális percepciónk közvetít, hanem valami egészen mást is. Életünk során számtalan variáció jelentkezhet, ilyen értelemben tehát az "igazi szerelem" nem létezik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ember életében több "igazi" képzelhető el, és csak a körülményektől függ, hogy kivel találkozunk össze. Ha valaki szerelmes, nincs szabad kapacitása arra, hogy mások jelzéseit is vegye. Ha megtetszik valaki, legelőször azt kell feltérképeznünk, van-e szabad hely a másik érzelmi életében. Az az ember, aki elégedetlen a párkapcsolatával, rögtön észlelni fogja azokat a jelzéseket, amelyekre korábban nem volt vevő. A hűség legjobb záloga tehát a boldog kapcsolat, ezt viszont nagyon nehéz hosszú távon fenntartani. Az egyszeri félrelépés sem jelenti feltétlenül a kapcsolat végét, sokkal inkább lehet jelzés, hogy valami nincs rendben. A "megcsalt" félnek is el kell gondolkodnia azon, hogy mindent megtett-e a partnere boldogságáért. Különben is, a szerelmi kapcsolat nem statikus állapot, a feleknek a dinamikus egyensúly fenntartására állandóan törekedniük kell, és ez bizony sok munkával, odafigyeléssel jár. – A féltékenység miért "szükséges" velejárója a szerelemnek? Az úgynevezett féltékeny típusú emberek minek köszönhetik ezt a tulajdonságukat? – Az ok nélküli féltékenység többek között önértékelési zavart is jelezhet: kívülről, a másikban keressük a hibát, valójában azonban önmagunkban nem bízunk, kétkedünk, hogy elegendők vagyunk-e a másik megtartásához. Elsősorban saját magatartásformánkat kell felülvizsgálnunk, ha le akarjuk küzdeni ezt az érzést. A pozitív énképpel rendelkező ember, aki odafigyel a környezetére és a visszajelzésekre, annak érdekében is többet tud tenni, hogy felkeltse valaki érdeklődését, hogy "belészeressenek". Ugyanez vonatkozik persze a szexuális boldogságra is. – Van-e olyan hormon a testünkben, amely a boldogságért felelős? – Ha nem is konkrétan a boldogságért felelős, de a kellemes közérzettel szoros kapcsolatban van egy hormon, az endomorphin, amely fájdalomcsillapító hatású. – Hogyan lehet a boldogságot mesterséges úton fokozni? Milyen eredményt lehet különféle stimulálószerekkel elérni? – Bizonyos kábítószerek, például a kokain, kétségkívül teljesítménynövelő hatásúak. Közismert, hogy a kokalevelet rágó indiánok olyan hihetetlen tempóban tudnak menetelni, amilyenre normális ember sose lenne képes, de a kábítószerek által okozott aktivitás átmeneti csupán. A kokain és az amphetaminkészítmények azért különösen veszélyesek, mert blokkolják azt a vészjelzőrendszert, amely a fáradtság érzéséért felelős. A fájdalom érzése, az alvás- és pihenésigény pedig mind-mind fontos jelzés, hogy a szervezet lemerülőben van: ha ezeket valaki nem érzékeli, akkor az utolsó percig "csúcsra jár", majd hirtelen meghal, mert a szervezet a végső tartalékait is kimerítette. Az ajzószerek mesterséges úton idéznek elő élményeket, a gátlások felszabadítása azonban nem okoz hosszú távú érzelmi kötődést, tehát ezektől nem lehetünk tartósan szerelmesebbek. – Mitől függ, hogy valakinek alacsony vagy magas a libidója? – Ez alkat kérdése, valójában nincs olyan kimutatható elem, ami alapján meg tudnánk mondani, hogy miért igényel valaki nagyon sok szexuális együttlétet vagy rengeteg partnert. Szerepet játszanak az öröklött tulajdonságok, de sok múlik azon is, hogy milyen körülmények között él az ember: noha a dél-európai népeket a közvélemény temperamentumosabbnak tartja, a szexuális szabadság mégis az északi népek felől tört be. A nők szexuális kedvét nagymértékben befolyásolja a havi ciklus, a teherbeesésre legalkalmasabb időpont közeledtével a vágyak is erőteljesebben jelentkeznek. Az igazán döntő azonban az, hogy az egyén milyen korábbi tapasztalatokkal rendelkezik: általánosságban az a jellemző, hogy a sikerélmény sikert szül, a kudarc pedig kudarcot. Sokan vannak az úgynevezett "fogyasztók" is, mind a férfiak, mind a nők körében, akik könnyen érnek el sikereket, de a partnerüket nem képesek megtartani. Beszélnünk kell a kettős életet élőkről is, akik szilárd partnerkapcsolatban élnek, viszont állandóan különböző alkalmi partnereket "fogyasztanak": mindenki ismeri ezt a félrelépő típust. Az ilyen ember szüntelenül bizonyítani akar, belső önértékelése bizonytalan, mert folyton újabb és újabb hódítási sikerekre van szüksége. Nagyon fontos, hogy a tartós kapcsolatban a két fél hasonló vérmérsékletű legyen: rengeteg probléma abból ered, hogy eltérő libidójú felek kerülnek össze, és ezért az egyiküknek állandóan "külső" partnerre van szüksége. – Mi befolyásolja még a szexuális életünket? – Ha valaki saját biológiai ritmusának megfelelő, egészséges életmódot folytat, eleve jobb feltételeket biztosít a szexuális élete számára. A megfelelő fizikai erőnléten túl a legfontosabb szerepe a partnerek közötti kapcsolatnak van. Sok pár jön a rendelőmbe szexuális problémákkal, és a legelső kérdésem mindig az, hogy a kapcsolatuk rendben van-e, hiszen sokszor a szexualitásban fellépő zavar a legelső jelzés arra, hogy egyébként sincs minden rendben. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyén pszichoszexuális fejlődését sem, mert ha ezen a téren valamilyen zavar lép fel, az nemcsak szexuális aberrációhoz, de személyiségtorzuláshoz is vezethet. Egy gimnazistakorú páciensem nővé akarja operáltatni magát, a családja pedig támogatja elhatározását, mondván, úgyis lányt szerettek volna. A legsúlyosabb esetek közé tartoznak a transzszexuálisok, akik a nemük megváltoztatását szeretnék operáció útján elérni. – Végeznek Magyarországon is ilyen műtéteket? – Igen, a rendszerváltás óta. Az operációt nagyon komoly előkészítő folyamat előzi meg, amelyhez még két független pszichiáter szakvéleménye is szükséges. A műtét előtt alaposan körbejárjuk az összes alternatívát, mert csak nagyon tudatos döntés után jöhet létre a nemátalakítás, akkor, ha már tényleg nincs más járható út. Több bonyolult operációra van ahhoz szükség, hogy férfiből nő, nőből pedig férfi váljon, de az eredmény sohasem lehet tökéletes: saját gyermek nem születhet, és számtalan egyéb súlyos probléma is jelentkezhet. Ezért mi csak a legvégső esetben javasoljuk a művi átalakítást. A boldogságot amúgy sem lehet műtét árán megszerezni. – Hogyan tehetjük életünket boldogabbá? – Sokan adottnak tekintik a boldog házasságot, a családot, és elfelejtik, hogy a boldogság nem állandó állapot, igenis nagyon keményen meg kell érte dolgozni. Odafigyelés, tolerancia, empátia szükséges mindkét fél részéről, de nemcsak a szeretet ünnepén, hanem nap mint nap. Több mint húsz éve vagyok orvos és foglalkozom párterápiával. Szilárd meggyőződésem, hogy a rossz kapcsolatot meg lehet javítani, de ezt mindkét félnek akarnia kell. Ha probléma merül fel, a szakember nyújthat ugyan segítséget, a megoldás kulcsa azonban mindig a két ember kezében van. Ha saját magunk számára kiegyensúlyozott családi életet tudunk biztosítani, már megtettük a legfontosabb lépést, hogy gyermekünk is jó irányba fejlődjön, jó példát lásson. Már a pszichoszexuális fejlődés korai fázisai során nagyon sok minden eldől. A szülő szerepe mindenben nagyon fontos, például abban, hogy milyen viselkedést büntet, illetve jutalmaz. A legfontosabb dolognak a szeretet és a bizalom légkörének a megteremtését tartom: a gyereknek élete minden szakaszában éreznie kell, hogy a problémáival bátran fordulhat a szüleihez. Oldal tetejére